Befejeződtek a Magyar Autósgyorsasági szakág ide versenyei, így aztán van idő leülni egy kávé mellé és picit elbeszélgetni a múltról, jelenről és a jövőről. Mi a Proex Sport csapatának vezetőjével, Szabolcs Róberttel ültünk le, hogy picit többet is megtudjunk a csapatról. A helyszín idilli környezet volt, hisz autentikusan a Proex Racing főhadiszállásán különleges környezetben, kicsit hazai pályán beszélgethettünk.

SportTime: Belépve feltűnt, hogy nem csak a földön, de a már-már a levegőben is autók vannak. Kicsit olyan, mint ha egy nagyáruházban lennénk és a felső polcokról is lehetne válogatni.

Szabolcs Róbert: Igen, valóban furcsa lehet első ránézésre, hogy magas „polcokon” autók vannak, de muszáj volt a hely miatt. Nagy a műhelyünk, de jelenleg azért még sem akkora, hogy elférjen benne 10-15 autó. De, belmagassága a műhelynek akkora, hogy ésszerű megoldásnak tűnt, hogy bizonyos projekt munkákat, melyek jelenleg nem időszerűek ott tároljunk.

ST: Az, hogy ma ilyen nagy a csapat, az valaminek az eredménye. Bizonyára, nem egyik napról a másikra lett ilyen nagy helyigényű a Proex?

Szabolcs Róbert: Valóban, a történetünk az ezredforduló elejére nyúlik vissza. Már jó ideje az autósportban tevékenykedtem versenyzőként, amikor 2002-ben úgy döntöttem, hogy létrehozom a Proex Racinget. Akkor egyedül voltam, mint versenyző. Azért lett létrehozva a csapat, hogy meglegyen az saját csapat hátterem.

ST: Ideális helyzet volt, hisz egy személyben voltál a versenyző és a csapatfőnök, de hogy lett többszereplős a történet?

Szabolcs Róbert: Ahogy a versenyekre jártunk látták, hogy milyen szervizhátterem van. Egyre többször kerestek meg, hogy nem szervizelnénk-e nekik is. Aztán, egy nap arra ébredtem, hogy ott áll a műhely előtt fél tucat autó. 2004-ben már kilenc autóval mentünk. Akkor kellett bővítenünk.

ST: Nem volt túl sok annyi autót szervizelni?

Szabolcs Róbert: Tény, hogy nem olyan egyszerű, mint ha csak egy vagy két autóval jársz versenyekre. Főleg akkor nehéz, ha egy adott kupában többen is indulnak, mint négyen. Nagyon komoly logisztikai hátteret, szervezettséget igényel, de gyorsan fel kellett nőnünk a feladathoz.

ST: Mi a titka, hogy 2004 óta, az egyik legnagyobb autóparkkal rendelkező csapat vagytok és nem roppantatok össze.

Szabolcs Róbert: Ha, több mint két-három autót szervizelsz, akkor bizony nagyon oda kell figyelned mindenre, amellett, hogy rendkívüli nagy anyagi befektetéssel is jár. A legfontosabb, hogy legyen egy profi szerelőcsapatod, akikre mindig számíthatsz. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert ma is olyan szerelőim vannak, akikről bátran ki merem jelenteni, hogy a legjobbak. Ha, ilyen szerviz csapatod van, akkor egy nagyon nagy teher leesik a válladról. De, emellett komoly szervezést is igényel, hisz az autókhoz alkatrészek kellenek, a versenyekre mindennek időben és hiánytalanul meg kell érkezni. Itt már komoly hangsúlyt kap a csapattagok, versenyzők ellátása is. Igazából ugyan úgy működünk, mint bármely világcsapat, legyen szó WTCC-ről, WSR-ről vagy DTM-ről. A Különbség a külsőségekben van leginkább. Ők csili-vilisebbek. (nevet). Egyébként, amikor egy-egy nagyon rangos versenyhétvégén vagyunk – mint DTM, WTCC vagy GT-1 – akkor elszoktam menni és megnézem, hogy ők mit, hogyan oldanak meg. Ha nyitott szemmel jár az ember, akkor mindig tanulhat valamit.

ST: És volt valami, amit konkrétan ellestél valahonnan?

Szabolcs Róbert: Én nem így fogalmaznék. Nem lehet egy jó megoldást egy az egyben lemásolni, hisz más technikát használnak a DTM-ben, WSR-ben vagy a WTCC-ben. Mi a saját lehetőségeinkhez mérten igyekszünk ésszerű megoldásokat bevezetni. Mi nem tehetjük meg, hogy motorhome-ot, vagy egy komplett kamion flottát üzemeltessünk. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi helyet foglalnak el az eszközök a kamionban vagy, hogy mi fér be. Amit rendszeresen megnézek az ilyen versenyeken, hogy milyen megoldásokat alkalmaznak a szállító kamionoknál. Most is építünk egy új kamion vontatmányt, ahol jól jönnek a praktikus megoldások. De van még számos aprónak tűnő dolog, ami segítheti, hogy hatékonyan és profin tudjunk dolgozni.

ST: 2004 óta sok víz lefolyt a Dunán. Emlékszel még a „hőskorban” kik versenyeztek nálatok?

Szabolcs Róbert: Az elmúlt 12 év alatt (mióta megalakultunk) nagyon sok pilóta fordult meg nálunk. Mindenkire pontosan emlékszem. Nagyon sok versenyző megfordult nálunk, és nem szeretnék listát állítani. Minden versenyzőre jó szívvel emlékszem vissza. Voltak, akik jobbak voltak másoknál és voltak, akik ügyesek voltak, de nem sikerült nekik a csúcsra jutni. Az elmúlt bő tíz év alatt megfordultak a csapatban olyan pilóták, akik akkor vagy pont most a hazai és nemzetközi szinten is az élmezőnyben vannak.

ST: Nem akarsz sorrendet állítani, de azért vannak olyan nevek a „listán” akik a Proex színeiben versenyeztek és azóta a nemzetközi élmezőnyben szerepelnek.

Szabolcs Róbert: Igen, és nagyon büszke is vagyok rá, hogy sikerült nekik a hazai autósporton túl a nemzetközi szerepléseken is helyt állni. Ha a mai nemzetközi listát nézem, akkor Bús Edinát, Kiss Norbi, ifj Ficza Ferenc, Nagy Norbit emelném ki. De a nemzetközi mellett a hazai gyorsasági autós élet meghatározó alakjai is jelen voltak, mint például Bárkovics Zoli, vagy Takács Ákos, de akár Tőzsér Áront is kiemelhetném. Tényleg nagyon sok „jó kezű” pilóta került ki innen. Kiss Norbi idén kamion Európa-bajnok lett, ifj. Ficza Feri a Seat Leon Európa Kupában szerepel, Nagy Norbi ETCC és WTCC-ben versenyzik. De, ha az élet lehetőséget adott volna, akkor biztosra veszem, hogy Takács Ákos és Bárkovics Zoli is megállná a helyét.

ST: Tudom, hogy nem illő ilyet kérdezni, de van köztük olyan, aki a te „gyermeked”?

Szabolcs Róbert: Tényleg mindegyik srác a szívembe lopta magát. Az autósportban, ha együtt dolgozol valakivel, akkor óhatatlanul is többet látsz belőle, mint egy vezetőt, aki hétvégén beül a kocsiba és megy. Az autósport nem csak a gépekről szól. A pilóták, emberek, akik éreznek és megélnek eseményeket. Ha velük dolgozol, akkor bizonyos részben az életed részévé vállnak. Együtt örültök a sikereknek és együtt szomorkodtok a kudarcokon. Azonban vannak olyan pilóták, akik egyenlőbbek az egyenlőknél, mert az első lépéseitől a csúcsig viheted. Számomra ilyen Kiss Norbi. Ő valóban az én tanítványom, hisz a szimulátorok világában ismertem meg őt, és kezdtem vele foglalkozni. Igaz, valóban egy talentum, hisz első nem is teljes évében (2005-ben) az Astra Kupában az év végén, ötödik helyen végzett. Ha, azt hozzá tesszük, hogy csak 34 pont volt a lemaradása a bajnok Farkas Lászlóval szemben, úgy, hogy nem vett részt az év első négy futamon, akkor az sokat megmutat. (Nyolc futamon ált rajthoz és mind össze egyszer nem szerzet pontot, és egyszer nem állt dobogóra. Viszont nyolcból négyszer futamot nyert. – szerk.) Később, pedig szinte mindent megnyert ahol elindult. Nagyon örülök, hogy most végre sikerült neki megszereznie a Kamion Európa-bajnoki címet (mivel világbajnokságot nem rendeznek belől – szerk.), de úgy gondolom, hogy még ennél is többre képes. Egy sportvezető életében nagyon nagydolog, ha egy tanítványa ilyen gyönyörű sikereket ér el.

ST: Azóta sem találtál hozzá hasonlót?

Szabolcs Róbert: Norbi esete különleges több szempontból is. Valóban tehetséges volt, de nem volt mögötte megfelelő anyagi (szponzori) háttér. Így az első évét én szponzoráltam meg, ami viszont a részemről nagyon nehéz volt. Emlékszem, hogy mennyit vitatkoztunk a feleségemmel, hisz házfelújításban voltunk. A tető árát tettem fel Norbi versenyzésére, de nem bántam meg. A lelkem mélyén nagyon büszke vagyok rá, hogy vele dolgozhattam. Sajnos, azonban ma már nem tudnám ezt újra meg tenni, hiába lenne valaki annyira nagy tehetség. Akkor az nem csak egy bátor tett, de egyben egy nagyon kockázatos döntés volt. A mai gazdasági környezet, pedig egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy újra meglépjem.

ST: És lenne olyan?

Szabolcs Róbert: Nem tudom. A helyzet az, hogy sok tehetségesnek tűnő versenyző jelölt van. Azonban, hogy vajon bennük meg van-e az a plusz, minek eredményeként ki tudnak emelkedni a többiek közül és bajnokokká tudnak válni, azt egy-két tesztből nem lehet kijelenteni. Együtt kell dolgozni ahhoz, hogy valakiről kiderüljön, hogy csúnya szóval „bajnok aspiráns”. Ezért sem tudok erre határozott igennel vagy nemmel felelni. Most is van olyan pilóta tanonc, aki szépen fejlődik, de, hogy meddig juthat, azt majd az idő dönti el.

ST: Mi alapján lehet eldönteni, hogy van-e tehetsége vagy sem? Vagyis mit nézel, ha valaki tesztel nálad?

Szabolcs Róbert: Nem könnyű erre válaszolni. Kívülről egy laikus számára nagyon egyszerűnek tűnik a helyzet. Milyen gyorsan megy, és kész. Amit tudni kell, hogy sokan, amikor eljönnek tesztelni, úgy gondolják, hogy szerintük mentek egy gyors kört és akkor milyen ügyesek. Ez nagy tévedés. Abból látni, hogy valakinek van érzéke, ha folyamatosan gyorsul. Ez azt jelenti, hogy körönként javít egy vagy két tizedet, és nem az, hogy megy egy három másodperccel gyorsabb kört, majd ront két másodpercet. Az ugyanis azt mutatja, hogy abban a gyors körében a szerencse faktor is dolgozott. Mindig a konstans tudatos javulás az, ami nekem tetszik, és amiből úgy gondolom, hogy lehet dolgozni.

ST: Az elmúlt években sokat foglalkoztál lányokkal is (Bús Edinán kívül), hisz a Lotus Ladies Kupában indult a csapat. Így aztán van tapasztalatod, hogy milyen a gyengébbik nemmel dolgozni. Kikkel könnyebb a fiúkkal vagy a lányokkal?

Szabolcs Róbert: Olyan nincs, hogy könnyebb vagy nehezebb, ezt nem lehet nemekre bontani. Egyszerűen egyéntől függ. A lányok között is van olyan, akivel könnyű és van, akivel nehezebb. De igaz ez a fiúkra is. Általában az a különbség, hogy a fiuknál általában az ötödik, hatodik alkalom után szólni kell, hogy vegyenek vissza a tempóból, míg a lányoknál azért kell szólni, hogy nyomhatják. Tapasztalatom szerint a lányok sokkal reálisabban látják a dolgokat, ezért megfontoltabbak is. Most is van hölgyversenyzőnk is és nagyon jól lehet vele dolgozni.

ST: Mi motivál téged? A munkád jóvoltából adtál tehetséget már a sportnak.

Szabolcs Róbert: Ez olyan, mint a drog. Amikor látod, hogy a munkádnak, illetve a közös munkának milyen fantasztikus eredménye van, akkor egyre többször akarod újra és újra átélni. Ez olyan, mint amikor egy zeneszerző komponál egy zeneművet, majd a zenekarral eljátsszák egy koncerten és sikert aratnak. Ahogy a zenésznek a közönség ad visszajelzést a munkájáról, úgy nekünk csapatvezetőnek a pályán aratott siker. Azt is látni kell, hogy egy futamon, vagy egy bajnokságban, amikor egy versenyző a pódium legfelső fokára áll, akkor tulajdon képen egy tucat ember áll ott fent. Mindig furcsa ez a helyzet, hisz egy tehetséges pilótával szárnyalhat a csapat, és egy jó csapattal szárnyalhat a tehetség. Szóval, több mint egy évtized után is hajt az az érzés, a munkánk elismerése. De úgy gondolom, hogy ezzel mindenki így van még akkor is, ha nem az autósportban tevékenykedik. Mindegy mit csinálsz, de azt csináld jól.

ST: Ha már sikereknél tartunk. Nézve az irodádat mindenhol serlegek és kupák. Az igazat megvallva megszámolni se tudom. Van köztük olyan, amire kiemelten büszke vagy?

Szabolcs Róbert: Hogy őszinte legyek én sem számoltam még meg soha. Meg nincs is mind itt, mert nem fértek el, és másik irodában is van néhány (meg még a lépcső mellett is – szerk). De vannak különleges darabok. Kiemelném a WSR-es és WTCC-s (2011. Hungaroring – Lotus Ladies Cup), GT MASTER (2013 Szlovákia – Lotus Ladies Cup), DTM-es (2013. Zandvoort) kupákat, mert ezek nem csak szépek, de egyben rangos serlegek. A szívemnek nagyon kedves még a 2008-ban a 12 órás versenyen megszerzett második helyért járó trófea is. De szerintem, ha elkezdenénk levenni a polcról a kupákat, akkor mindegyikről valami szép emlék jutna eszembe.

ST: Mit lehet tudni a jövőről?

Szabolcs Róbert: Nehéz kérdés. Jelenleg az biztos, hogy két kupában is képviseltetjük magunkat, így a Swift Cup Europe és az RCM Cup-ban is rajthoz állunk. Jelenleg úgy tűnik, hogy 2-2 autóval szinte biztosan, de nem kizárt az sem, hogy több versenyzőnk lesz. A csapat folyamatosan fejlődik, és amint látod most is gőzerővel dolgozunk.

ST: Amint műhelybe beléptem láttam egy-két furcsa autót. Az egyik kimondottan szemet szúrt, mert egy Caterham Seven formának tűnt. Vele mi a tervetek?

Szabolcs Róbert: Jól láttad. Az valóban egy Caterham Seven, ami egy igazi klasszikus a sportautók világában. Most építjük, és remélhetően tavaszra elkészülünk vele. Az autó 110LE-s lesz és 580 kg-os, vagyis igazi versenyautós paraméterekkel fog rendelkezni. Illetve, van még egy különleges négy üléses Renault-unk is, ami szintén egy nem mindennapi autó. Ez egy 133LE-s 800kg-os autó, ami utasokkal együtt is maximum 1000kg (ami összehasonlításként az utcai változata utasok nélkül is több mint 1100kg!), verseny futóművel, és merevítéssel van ellátva. Igazi élmény vele utazni, amire lesz is lehetőség.

ST: Ez azt jelenti, hogy bárki beleülhet és mehet vele?

Szabolcs Róbert: Igen is meg nem is. Bárki, aki szeretné átélni, hogy milyen egy nyitott sportkocsival kontrollált – vagyis biztonságos – körülmények között száguldozni, azok utasként beülhetnek. Van arra is lehetőség, hogy ha valaki versenyautót szeretne vezetni, de annak azért vannak előfeltételei. Nem lehetetlen teljesíteni őket, de az autósport nem játék. Így aztán, ha bárki kedvet kap arra, hogy vezessen versenyautót, vagy utasként igazi versenyző mellett ülve szeretne bepillantást nyerni ebbe a sportba nyugodtan keressen meg minket.

ST: Tehát, akkor élményautózás lesz jövőre is, de mi van, ha valaki nem tudja még, hogy mondjuk alkalmas-e arra, hogy versenyző legyen?

Szabolcs Róbert: Annak azt javaslom, hogy keressen meg minket, mert van lehetőség arra, hogy részt vegyen egy programban, ahol igazi versenyinstruktorok (akik nem mellesleg komoly autóversenyzői múlttal rendelkeznek) foglalkoznak vele, és eldöntheti, hogy szeretne-e komolyabban foglalkozni az autósporttal. Egyébként elég széles a kínálatunk, hisz élményautózás terén utasként beülhetnek egy Ferrariba is, de van még egy különleges Renault is, amiben az az egyedülálló., hogy négyszemélyes. A csavar az benne, hogy a vezető melletti utas a menet iránynak megfelelően ül, de a mögötte ülők háttal ülnek. Egészen új perspektívában élheti át az utas a száguldás élményét. Idén a Hungaroringen már nagy sikerrel ment az autó, így biztos, hogy jövőre is lesz lehetőség utazni vele.

ST: Tudom, hogy nem szoktál dicsekedni, de én emlékszem, hogy tavaly egy kaszkadőr Show-n is láttalak.

Szabolcs Róbert: Igen, egy nagyon komoly kaszkadőr csapatunk van, akikkel elég mozi filmen is dolgoztunk. Autó és motor Show-kat is szoktunk csinálni, de ez nem a Proex csapata. (Bár, Robi nem említette, de a Die Hard 4. részében is – többek között – a kaszkadőr csapatuk is szerepelt – szerk.)

A tavaszi szezonkezdésig ugyan van még idő, de a Proex csapatnak nincs sok ideje a tétlenkedésre. Jelentős fejlesztések folynak a csapatnál, és úgy tűnik, hogy a letakart ponyvák alatt tartogatnak még valami meglepetéseket, de hogy mit arra még várni kell.