Mindenki nagyon nagy hévvel vetette bele magát az ünnepi készülődésbe. Így volt ez nálunk a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ, Ápoló-gondozó otthoni részlegének "D" osztályán is, mind a dolgozók, mind a gondozattak részéről. A gondolatunk azon forgott, hogy kinek mi lenne praktikus ajándék, de az elsődleges cél az volt, hogy örömet okozunk. Voltak gyermekek, akiket haza vittek a szülők, akik viszont ott maradtak azoknak nekünk gondozónőknek kellett azt a meghittséget és szeretetet átadni, amit mások ilyenkor a családjuktól kapnak meg. Nekünk gondozónőknek sem volt olyan könnyű, mivel mi délben a legnagyobb otthoni készülődés közepette (sütés-főzés karácsonyfa díszítés) hagytuk ott a családunkat, hogy elinduljunk a munkába, ami egyben a második otthonunk is.

Amíg a családok többsége a fa alatt bontogatja az ajándékokat addig mi is, ezt tettük csak nem, úgymond a szűk családtagjaink körében, hanem a munkahelyünkön. Az az este mégis más volt, mint egy átlag munkanap. Igazán csak elindulni nehéz, mert amikor már becsukjuk az ajtót akkor, már tudjuk azt, hogy olyan szeretet, amiben azt hisszük létezik te és én, olyan nincs. A szeretetben csakis olyan van, hogy Mi! Mi mit tudunk tenni, Mi mit szeretnénk, Mi mit érzünk. Így tudjuk azt, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Központban élő sérült gyermekeknek - gondozottaknak szükségük van ránk, és a családunk, pedig tudja, hogy ez így van és megvárnak az esti vacsorával.

Este nyolcra megérkezik az éjszakás, aki eddig lehetett otthon és felvált bennünket, mi pedig megyünk a családhoz, és most kezdődik a második felvonás a családi ünneplés. Így töltöttük mi a szentestét és a karácsony napjait, de vállaltuk, hogy ez így helyes, mert így kerek a világ és vagyunk Mi szeretetben.

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége