Az ünnepségen Vantara Gyula polgármester beszédében Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gondolatait idézte: „A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.”— mondta, majd így folytatta: — Azért választottam ezt a gondolatot, mert szeretném, ha ezek a szavak lennének advent időszakának jelmondatai. Ugyanis azt látom, hogy mindannyiunknak szüksége van szeretetre. Az év minden időszakában, de most a Megváltó születésének napjára, karácsonyra készülődve feltétlenül. Szent Mihály napjától kezdődően egyre inkább fogy a nap világító fénye, fogy az emberek energiája is, egyre sötétebb van. A szívünket ugyanakkor melegség tölti el, ilyenkor a megszokotthoz képest sokkal kedvesebbek egymással az emberek. Csak szeretetben születhet újjá az életünk. Legyen gondunk azokra is, akiknek minden holnap bizonytalan, segíteni kell egymást! Beszédét Weöres Sándor örök értékű soraival zárta: „Az örök szépséget, ami csak gyermekségünk világában található meg”.

Meg is találtuk, hisz csillogó szemű, mosolygós gyermekek népesítették be a városháza előtti teret: az Esély Pedagógiai Központ tanulóinak műsora után Hevesi Imi étkezett gitárjával, majd Évi tündér, Szente Éva kápráztatta el a várakozókat, s megszólaltak a fanfárok is a Bartók Béla zeneiskola növendékeinek közreműködésével. Utóbbi hangjaira gyújtotta meg Vantara Gyula az első adventi gyertyát városháza előtt, nem sokkal később pedig kigyúltak a Szent István tér fényei. A Calandrella Kamarakórus közös éneklésre buzdította a várakozással teli egybegyűlteket, s mindeközben a Szent László Utcai Általános Iskola és Óvoda növendékei mézeskalácsot osztottak. Szép lassan ünneplőbe öltözött körülöttünk a város, mi is ünneplőbe bújtattuk szívünket, és szeretetben várjuk a szent ünnepet.