Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője.

"Csuti" nemrégiben Békéscsabára látogatott, hogy részt vegyen 59 éves osztálytalálkozójukon. Itt kértük egy kis beszélgetésre, múltidézésre.

– Békéscsabán érettségizett: 1949 és 1953 között a „Közgé” elődjében végezte középiskolai tanulmányait. Már akkor Csutinak hívták.
– Az Előre elődjénél, az Építők Előre Spartacusnál rúgtam a bőrt. Nagyon szép és meghatározó évek voltak ezek! Öten voltunk testvérek, ebből négy fiú. A legidősebb bátyám volt a nagy Csuti: egy dunakeszi játékos nevezte el, és én lettem a kis Csuti. Másik bátyám kapusként védett Győrben: így kerültem én is a Rába parti város NB-II-es csapatába 1955-ben: így megúsztam a katonaságot. 1956-ban Németországba, Freiburgba mentem, de húsz hónap után visszajöttünk Győrbe.
– Soha nem gondolt arra, hogy kint marad külföldön?
– Nem gondolkodtunk ilyesmin… Amikor ’56 karácsonyán egy kis faluban voltunk Freiburg mellett, szentestén, a misén arra gondoltam: Istenem, mit keresek én itt? Itthon 1967-ig csapatkapitány lehettem, majd edző a gyerekek mellett, és nagyon gyorsan játékvezető. Egy csodálatos karrier következett, még BEK döntőt is vezethettem. Többek között a szintén csabai Németh Lajossal is dolgoztam együtt.
– Mit jelent önnek Békéscsaba?
– Mindent! Ma is visszajárok rendszeresen. A szüleim 1975-ban haltak meg, itt vannak eltemetve. Testvéreim rokonsága itt él – mindig örömmel jövök haza. Egyik fiam Münchenben él: minden évben hazajön, hisz kolbászt vinni kell!
– Játszott a nagy legendákkal: Puskással, Hidegkutival?
– Puskás ellen játszottam, akkor Spanyolországban volt Öcsi. Az olimpiai csapattal Mallorcán játszottunk előselejtezőt 1964-ben, hogy kijuthassunk az olimpiára, és Öcsi eljött hozzánk. Jó kapcsolatban volt Lakat Karcsi bácsival is, aki azt mondta: hajtani kell! Nos, akkor Öcsi azt kijelentette, hogy nem hajtani, játszani kell! Azóta is emlegetjük. Hidegkuti Győrben volt az edzőnk. Amikor Freiburgban voltunk, egy kis segítséget kértünk tőle. Szerencsém volt, hogy ilyen emberekkel találkozhattam…

Vándor Andrea