A Körös Irodalmi Társaság népszerű irodalmi est sorozatának ezúttal is dr, Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője volt a házigazdája.

A Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával megvalósuló irodalmi esten zsúfolásig megtelt a teátrum Jókai szalonja. Elek Tibor pályájáról, legfrissebb műveiről faggatta a szerzőt. Az irodalmi szemelvényeket ezúttal Bartus Gyula, Jászai-díjas színművészünktől hallhattuk.

Bodor Ádám az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb, legizgalmasabb, legnépszerűbb, legelismertebb, legrejtélyesebb prózaírója. 1936-ban született Kolozsvárott, tizenhat évesen kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt két évet ült a szamosújvári börtönben. Karcolatokat és novellákat 1965-től publikált. Első magyarországi könyve, a Milyen is egy hágó? című válogatás 1980-ban látott napvilágot, 1982-ben áttelepült Magyarországra és a Magvető Könyvkiadó szerkesztője lett, jelenleg a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.

Az igazi elismertséget az elmúlt évtizedek nagy regényei, a Sinistra körzet (1992) Az érsek látogatása (1999) és a tavaly megjelent Vehovina madarai hozták meg számára. Szintén tavaly jelent meg Az utolsó szénégetők című tárcagyűjteménye. Könyveit lefordították román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, lengyel, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelvre. A számos díjjal kitüntetett szerző több műve került a filmvászonra. Így a Forró vizet a kopaszra – Bacsó Péter rendezésében, Plusz-mínusz egy nap (Fábri Zoltán filmje), A részleg (rendező: Gothár Péter), de említhetnénk a Kivégzés című kísérleti- és kisjátékfilmet, vagy Az érsek látogatása címűt, illetve A barátkozás lehetőségei-t is.

A beszélgetés során a múlt mellett mégis a jelenről esett a legtöbb szó. Az erdélyiség, az erdélyi írólét fogalmát, az ottani táj szépségét, jellegzetességét, a börtönéveket, s mindezzel párhuzamosan Bodor Ádám életpályáját járták körül a beszélgetés folyamán. A több mint harminc éve Magyarországon élő szerző arra a kérdése, hogy mi inspirálta a leginkább magyarországi tartózkodása óta, a tőle megszokott nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt. „Erdély egy életre szóló élményanyaggal szolgált nekem – ehhez képest Budapest kimondottan unalmas!”

Vándor Andrea