Rendhagyó ballagás volt június másodikán a Lencsési iskola két intézményében. A József Attila iskola Pásztor utcai épületében most utoljára szólalt meg a csengő a végzősöknek, jövőre már csak a Szabó Pál téren lesz ballagás. A búcsúzást ráadásul két héttel előrehozták, mert a Szabó Pál téren indul az épület közel háromszázmilliós energetikai felújítása.

A József Attila iskola aulájában ők az utolsó ballagók - a képre kattintva megtekintheti galériánkat (fotó: Such Tamás)

Mikor múlt évben a József Attila és a Szabó Pál téri iskola összevonásával megszületett a Lencsési Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a József Attila végzősei kérték, hogy ott fejezhessék be általános iskolai tanulmányaikat, ahová addig is jártak. Az iskola vezetése engedett a kérésnek, így most utoljára, két ballagós osztálya volt a Pásztor utcai intézménynek. Szombaton délelőtt a József Attila utcai iskolánál ugyanúgy gyülekeztek a gyerekek, szülők, pedagógusok, mint bármely más ballagáson. Az udvaron és az épület előtt diákok nevetgéltek, a szülők rokonok keresgélték, hogyan tudják odaadni a virágot a ballagóknak, a tanárok pedig terelgették a kicsiket és a nagyokat, hogy minden rendben menjen. Az iskolára viszont többszörösen is rátelepedett a búcsúzás szomorúsága. Az aulában gyülekezett a kétosztálynyi nyolcadikos, és miután megszólalt a csengő, a ballagók és tanáraik még egyszer, utoljára körbejárták a Pásztor utcai épületet.

Vida András, az összevont intézmény igazgatója, nyakában a ballagók tarisznyájával a mikrofonhoz lépett, és az iskola korábbi névadója, József Attila Születésnapomra című versét idézve (Harminckét éves lettem én…) vont párhuzamot a költő, és a harminckét tanévet megélt Pásztor utcai iskola sorsa között, majd felidézte azt az időt, amikor a ballagók először lépték át az iskola kapuit. Ezután a második osztályosok sorfalat álltak, kezükben kis csengettyűkkel csengettek még egyet utoljára a József Attila iskola végzőseinek, akik a kicsik csilingelő sorfal között kiléptek az iskola kapuján és átballagtak az intézmény Szabó Pál téri épületébe. Ott három végzős osztály várta őket. Az útra kis szivecskéket és virágokat is rajzolt valaki…

Ahogy a Pásztor utcából elment mindenki, az ajtókat, kapukat becsukták, és csak néhány táska árválkodott ott. Annál népesebb volt a Szabó Pál téri épület aulája, ahol szintén csengettyűző gyerekek sorfala közt lépdeltek a ballagók, itt is körbejárva az épületet. Közben a kivetítőn megnézhettük, milyenek voltak a végzősök kiskorukban, és milyenné serdültek az iskolában. Pénteken a nyolcadikosok még órán voltak, nevetgéltek, és az osztályuk nevében fát ültettek a közeli parkban, szombaton pedig már hatalmas virágcsokrokkal ültek a búcsúzók között, és néhányuknak könny csillogott a szemében. „Indulok, ugye megérkezem, ne engedd el a kezem” – szavalta az egyik végzős lány, majd a hatalmas aulában Szlovák Jánosné, a Szabó Pál téri iskola tavaly nyugdíjba vonult igazgatója és Vida András köszöntötte az öt ballagó osztályt.

– Önök és mi is tudjuk – intézte szavait a szülőkhöz Vida András –, hogy a felnőttek világa néha túl szigorú, és nehéz eligazodni benne. De önök ott vannak a gyermekek mellett, és bár el kell engedni a kezüket, segíteni tudnak, hogy jó úton induljanak.

A búcsúzó diákokat számos jó kívánsággal engedte útnak a Lencsési iskola, amelynek múltja a József Attila iskolához is kötődik, jelene a felújításról szóló, jövője pedig a megújulásról a két intézmény legszebb hagyományainak megtartásával.

Mikóczy Erika