Mert jött az ember, akinek nem volt két ujja, és az ember, akinek nem volt jó lába, és botja sem volt. Éppen végeztek a reggellel.

Üveg, doboz, kuka, ücsörgés az UNI előtt, utólag tudva, már tilos. Akkor még akadt pár forint apró, kifli... csavaros, kenyér… tegnapi. De az ebéd úri lesz!

Az ember, akinek lába vegyes állapotú, vagy a vegyestől állagtalan, kakastökét talált. Pucolva, zacskóban, épp jó szagút. A másik, a nyolc újával a legszebbeket válogatta paradicsomból, hagymából, paprikából. Kicsit még fájt a dereka, szűk a hely a piaci betonasztal alatt.

A gyulai úti híd réseiből gyorsan kerül serpenyő, kanál, nylonokban fűszerek. LENT gyorsan ég a tűz. Megyek fáért. FENT autók zaja karistolja a langyos esőt, és úgy tűnik az is élet, ha valaki értekezletre, hivatalba, étterembe igyekszik. Ők nem látnak le, pedig mindjárt kész az étel. Épp csak egy kis víz hiányzik. Egy bottal arrébb kerül néhány úszkáló petpalack, színes békanyál és egy napilap, ázott híreivel. A csatorna levéből kiforr minden, ami árthat.

Persze, hogy eszem. Finom, szívből csinálták. És milyen évben! Idén jöhet a sárkány szíve!