Dolgozott tanítóként, középiskolai testnevelőként, főiskolai docensként, edzőként, sportvezetőként, és tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak is. Jó ideje a Buda-Cash Békéscsabai Atlétikai Clubban segíti a sportolókat; két lánya, két fia és kilenc unokája mellett ma is a jórészt a sportnak él. Ebben az sem akadályozza meg, hogy októberben tölti be a hetvenötödik életévét. Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve kapcsán indult sorozatunkban a ma is sportos edzőt mutatjuk be.

Medovarszki János októberben lesz hetvenöt éves

Medovarszki János a második világháború idején Budapesten élt. Édesapját 1945. január 3-án vitték el, édesanyja egyedül maradt három gyerekkel, és élete végéig várta haza a férjét. Békéscsabán többnyire megmaradt a családjuk, ezért 1946-ban hazaköltöztek – a három testvér pedagógusnak tanult.

– Hamar keresőképesnek kellett lennem – mondja Medovarszki János –, ezért a gyulai tanítóképzőbe jártam. Tisztességes emberek voltak tanáraink, komoly indíttatást kaptunk tőlük a további életünkre. Sokat köszönhetek testnevelő tanáromnak és edzőmnek, Christián Lászlónak, aki felmérte, hogy az atlétikához, főleg a magasugráshoz és a gátfutáshoz jobban értek az átlagnál, így egyszer csak ott találtam magam a válogatottban, olimpikonokkal, olimpiai bajnokokkal együtt edzhettem. Abban az időben főleg a diplomaták, sportolók, művészek utazhattak külföldre, Londonban például Melis György operaénekes köszönt ránk.

Medovarszki János sportpályafutását eleinte saját, kiváló eredményei, később eredményes tanítványok jellemezték, mint például Szepesi Ádám, Csiernyik János, Steigerwald Ernő, Nagy Anna, Zuba Mária, Korcsok János, Baji Balázs és még sorolhatnánk. Az atlétika beépült az életébe, nemrégiben például egy veterán versenyen indult diszkoszvetésben (ahol második lett) és súlylökésben. Kerékpárral jár szinte mindenhová, és vasárnap kivételével naponta kint van az atlétika pályán vagy télen a futófolyosón. Baji Balázst is innen indította útjára.

– Balázs hetedikes korában jött hozzánk az atlétikai klubba, egy barátját kísérte el. Az a fiú csak rövid ideig járt, de Balázs itt maradt. Rendkívül ambíciózus, okos, jól nevelt gyerek volt, akit nem volt művészet tovább fejleszteni. Tomhauser Istvánnal, budapesti edzőjével együtt sikerült úgy irányítani, vezetni őt, hogy az mindig a javára és az atlétika hasznára vált. Amikor például versenyzőtársát Kiss Dánielt meg kellett műteni, ráadásul egy húsevő baktérium is megtámadta, Balázs példamutató módon segítette, támogatta őt a felépülésben – gondol vissza Medovarszki János, aki szerint a következő lesz igazán Balázs olimpiája.

És hogy hogyan maradhatunk sokáig sportosak? Nos, a sportember szerint csak be kell építeni a sportot az életünkbe, és persze jó, ha nem felejtünk el levegőt venni.

Mikóczy Erika