A jubileumi tárlat Nyári Attila fotográfus – Akcentus, valamint Kalmár Zsolt képi gondolkodó, a szeánsz ötletgazdája – Érzelmeim szabálytalan sokszöge címmel nyílt meg. A két arc stafétát cserélt, ugyanis Kalmár a nyáron elköltözik Csabáról.

Kalmár Zsolti utlojára kiál(lí)tott Csabán (kattints a képre!)

Az utóbbi időben számtalanszor láttam Kalmár Zsoltit, ahogy lógó orral szelte a belvárost. Az örök vidám srác, akit Debrecenből bő három évtizede a szíve húzta ide, hogy tudat alatt ébren tartsa az elménket, láthatóan kiszorult. De honnan is?

A nyolcvanas években a tanári munkája mellett ezerrel színezte a teret. Játszott dekameront Herczeg Tamással (a tanácsnok úr nyitotta meg a szenánszt, így némileg összeférhetetlen Herczeget idecitálni) és Berényi Nagy Péterrel.

A szeánszi vénusz mostantól Nyári Attila tarkóját simogatja

Miközben a fősulin leszakadtak a csillárok az előadásain, a doktori disszertációját az emberarcú szocialista vezetők azzal az indokkal adták vissza a kezébe: „ehhez maga még túl fiatal”.

Ezt követően többször megsínylette a korok és ideológiák nélküli értelmiségi csapdát: butább emberek próbálták mozgásterét körberajzolni. Zsolt felesége a fővárosban talált munkát, így ismét a szívére hallgat.

A következő fotószeánsz felelőse Nyári Attila lesz, de az már egy másik történet.

Sukkmarci