Bárándy György 1919. szeptember 23-án született Törökszentmiklóson. Az elemi iskoláit magántanulóként végezte, majd a gödöllői Premontrei Gimnáziumban érettségizett. Kolozsváron lett ügyvéd. 1951-ben az ÁVH elfogta, Kistarcsára internálták. Két évvel később ugyan szabadult, de csak segédmunkásként dolgozhatott, 1956 után lett ismét ügyvéd, haláláig aktív volt.

Egyik fia, Bárándy Péter igazságügy-miniszter volt a szocialista kormány alatt.
Bárándy György védte Kröszl Vilmost, a XIV. kerületi nyilasház vezetőjét is az ellene folyó büntetőperben. „Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem. Ötszázhatvan ártatlan ember meggyilkolásában vett részt, kizárólag zsidó mivoltuk miatt…" – mondta Kröszlről. Bárándynak egyébként négy ügyfelét ítélték halálra, de több olyan is volt, aki kegyelmet kapott.
Arra a kérdésre, hogy hisz-e a halál utáni életben, ezt válaszolta egy korábbi interjúban a Borsnak:
„Nézze, papi gimnáziumba jártam. Nyilván tudja, mi a gyónás. Panaszkodtunk a minket nevelő papnak, hogy bár elmegyünk gyónni, nem fáj nekünk, hogy vétkeztünk. Nem tudunk sírni a bűneink fölött. Az atya erre azt mondta: „ne csodálkozzatok, csak a szenteknek adatott meg, hogy a bűneik fölött sírtak. Az embereknek az a fontos, hogy akarják a megbánást”. A kérdésére válaszolva, igen, akarok hinni abban, hogy van élet a halál után. Szívesen találkoznék újra a feleségemmel, Erzsikével, a mai napig fáj, hogy elveszítettem."