A 20. század fordulóján a munkásság és az ifjúság is elmagányosodott, fogódzóra és talpkőre volt szükségük: ez az igény hozta létre a Regnum Marianum Közösséget. A több mint száz éves magyar katolikus ifjúsági szervezet tagjai és vezetői a második világháború után, a kommunizmus ideje alatt az államosítás, majd a megfigyelések, kihallgatások és perek ellenére is fenntartották a szervezet működését, szellemiségét. A nehéz időkre emlékeztek vendégeink, a Regnum tagjai: Bálint Géza, Horváth Árpád és Forstner Miklós.

„Prohászka Ottokár volt az igazi remény embere”- utalt a Rádió Orient műsorának címére Bálint Géza: „Jelmondata a következő volt: Míg élek, remélek.” A püspököt szeminaristái és tanítványai kérték meg egy ifjúsági szervezet alakítására. A 20. század fordulóján a munkásság és az ifjúság is elmagányosodott, fogódzóra és talpkőre volt szükségük: ez a szükséglet hozta létre a katolikus ifjúsági szervezetet, ami hamarosan a Damjanich utca ötven szám alá költözött.

Nagy lendületet hozott a Regnumnak a tízes években kiteljesedő cserkészmozgalom. A Damjanich utcában több társadalmi osztály képviseltette magát, néhol egy bérház fedele alatt éltek az arisztokrácia, nagypolgárság, értelmiségi, és a lumpenproletariátus képviselői, de egymás közelében működött a zsidó gimnázium, a református és az evangélikus templom, a katolikus plébánia. Ez a sokszínűség a szervezet javára vált.

A második világháború után a szervezetet vezető atyák számoltak azzal, hogy előbb-utóbb feloszlatják a Regnumot, de a cserkészet hivatalos megszüntetése után is folyt a klubélet a székházban: sportoltak, kirándultak, játszottak, táborokat szerveztek. Az idő múlásával államosították az egyházi iskolákat, Mindszenthyt letartóztatták, és feloszlatták a szerzetesrendeket: a Regnum azonban nem volt szerzetesrend, a hatalom nem talált fogást rajtuk. Hamvas Endre esztergomi érsek személyesen kérte Werner Alajos házfőnök atyát, hogy oszlassa fel a rendet, mivel parancsot adni nem tudott rá: Rómában nem nézték volna jó szemmel. A vezető atya azonban azt felelte: isteni törvény, hogy misézzenek a Regnumban. Végül az esztergomi egyházmegye tulajdonában lévő házat államosításra ajánlotta fel a katolikus egyház.

A Regnum kötelékébe tartozó fiatalok azonban hetenként összegyűltek. A régi székházon kívül először Kelenföldön, majd Ferencvárosban, és Kőbányán is megjelentek a katolikus ifjúsági szervezetek kis közösségei. 1953-ban ezekkel a csapatokkal összefogva szervezték meg első táborukat, amit továbbiak követtek. „Az elején a szülők is kísértek minket, később pedig valamennyien ugyanahhoz a sportegyesülethez szóló természetjáró igazolványt szereztünk”- emlékezett vissza Bálint Géza. „Így sikerült elkerülni a feltűnést. Maguk az úttörők sem viseltek formális egyenruhát a táborozások során: külsőleg nem sokban különböztünk tőlük.”

A szervezet fennmaradásához 1956 eseményei is hozzájárultak. „Azt az utasítást kaptuk, hogy ne avatkozzunk bele a történtekbe: a forradalomnak vége lesz, a Regnumnak azonban túl kell élnie.” Pócza József rendőrtiszt magas rangú apósa révén bejutott a belügyminisztériumba, és megsemmisítette a Regnum anyagát, amiért később, a szervezet elleni perben hosszú börtönbüntetést is kapott. Ez az iratmentés azonban hozzájárult ahhoz, hogy a a szervezet még öt-hat évig tovább működhessen, hiszen a megfigyeléseket elölről kellett kezdeni.

„A rendszer elleni védekezés része volt, hogy nem tudtuk, hány atya dolgozik, pontosan hány tagja van a Regnumnak: mindenki csak a saját vezetőjét ismerte. Csak a rendszerváltás után derült ki számunkra, hogy mekkora volt a szervezet”- emlékezett Bálint Géza. 1960 novemberében végül megindult a szervezet elleni hadjárat: letartóztatták Emődi Lászlót, majd a vezető atyákat. 1961 februárjától folyamatosak voltak a kihallgatások. „Nem a valódi munka érdekelte őket: Emődi atyára például azt szerették volna rábizonyítani, hogy a Habsburg-királyság restaurációján dolgozik.”

„Néha napokat töltöttem a Gyorskocsi utcában: úgy indultam el, és egészen délutánig nem tudtam meg, hogy hazatérhetek-e meg.”-idézte fel Forstner Miklós is a kihallgatásokat. Volt, hogy fekvőtámaszoztatták őket, vagy hamis vallomásokat igyekeztek aláíratni velük, ami ellenforradalomban való részvételről tanúskodott.

„A Regnum Marianum szellemisége a meghurcoltatások ellenére is töretlen maradt. Az atyák 1964-es kiszabadulás után szinte azonnal folytatódtak az összejövetelek, és a második, majd harmadik per sem tudta megsemmisíteni a szervezetet”- fejtette ki Bálint Géza. „Ma hasonló időket élünk, mint a harmincas években, a boldog békeidőkben: nagy kérdés, keresztény-e még a világ. A Regnum megőrizte eredeti szellemiségét: jelenleg harminc atya, közel háromezer gyermekkel foglalkozik a katolikus ifjúsági szervezeten belül.”