Nincs munkája, jövőképe, felesége vagy gyereke, otthon ül és tévét néz az átlagos magyar fiatal - derült ki a Magyar Ifjúság 2012 című kutatás eredményeinek ismertetésekor. A szociológusok által 'új csendes generációnak' nevezett (15-29 év közötti) korosztály passzivitása ellenére követi szülei értékrendjét, és nosztalgiát érez az általa meg sem élt Kádár-kor iránt. A fiatalok passzivitása mögött nem csak gazdasági, de erkölcsi válság is állhat.

Nincs jövőképük

A társadalomkutatók 2000 óta monitorozzák a magyar fiatalok szokásait és életformáját, négyévente átfogó közvélemény-kutatást is készítve a témában. Ennek eredménye a Kutatópont által összeállított Magyar Ifjúság 2012 kötet is, amit az egyes tanulmányok szerzői - Domokos László, Székely Levente és Székely András - mutattak be a fővárosi Design Terminálban.

Beszámolójuk alapján összkép lehangoló, ha épp nem tragikus, a hazai ifjúság leginkább passzívnak nevezhető az élet minden területén: egyre kevésbé mernek vagy tudnak tartós párkapcsolatokat kialakítani, kispadról figyelik a munka és a politika világát, nincsenek hosszú távú terveik, jövőképük sem. Szabadidejüket főleg otthon, tévénézéssel vagy netezéssel töltik, a vállalkozókedv pedig szinte kiveszett belőlük - csak a külföldi tanulás vagy munkavándorlás gondolata élénkíti fel őket némiképp ( 2012-es adatok szerint a fiatalok 52 százaléka hagyná itt ezért hosszabb-rövidebb időre Magyarországot).

Minek szóljanak

A 15-29 évesek korosztályát új csendes generációnak nevezik, azonban csak a felszínen emlékeztetnek az első csendesekre, vagy az Egyesült Államok két világháború között felnőtt nemzedékére. Míg az amerikai fiatalok tekintélytisztelőek, család-és munkaközpontúak voltak, s kevésbé foglalkoztak társadalmi kérdésekkel, a magyar fiatalok esetében inkább az apátia áll a hallgatás mögött; hiszik, hogy hatni tudnának a közéletre, és nem is hallatják hangjukat, a társadalmi intézményekben pedig nem bíznak, azokat bürokratikusnak vagy korruptnak tartják. 'Ma Magyarországon minden második fiatal azt hiszi, hogy a politikusokat nem érdekli az ő véleményük, és a választásra jogosultaknak csak a fele menne el szavazni' - összegzett előadása során Székely Levente, a felmérést szervező Kutatópont kutatási igazgatója.

Kádár alatt minden jobb volt?

A tanulmánykötetet is szerkesztő Székely Levente szerint csak a bizonytalanság tűnik biztosnak a magyar ifjúság szemében, s éppen ezért egyfajta konformizmus is felfedezhető náluk: 10-ből 9 fiatal követendőnek tartja szülei életformáját, de legalábbis részben egyetért azzal, és családi történetek miatt túlnyomó többségük nosztalgiát érez a viszonylagos létbiztonságot nyújtó Kádár-rendszer iránt - amiben sokan közülük nem is élhettek. A politikával és a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságból adódhat, hogy a megkérdezettek nem tartják sokra a demokratikus berendezkedést sem, bár többen választanák a diktatúránál - 2012-ben 40 százalékuk demokratának vallotta magát, 5 százalékuk bizonyos körülmények között a diktatúrát választotta volna, 30 százalékuk szerint pedig az egyik rendszer olyan, mint a másik. A demokratikus intézményrendszerrel csak 29 százalékuk volt elégedett - szemben a dán példával, ahol a társadalom 90 százaléka megbízik az intézményi működésben. A vallás ennél is rosszabbul szerepelt a felmérések során: a fiatalok 62 százaléka nem vallásos vagy bizonytalan a vallás és hitélet tekintetésben.

A házasság már nem divat

Az érdektelenség és bizalmatlanság az emberi kapcsolatokra is rányomja bélyegét. A 'westernizálódó' társadalmakra amúgy is jellemző a szingli lét, a vállalt egyedüllét és gyermektelenség, ami a gazdasági válság hatására még fokozottabban hat a magyar ifjúságra - egyszerűen azért, mert nem látják, hogy itt miként lehetne felnevelni egy gyereket. '2000 és 2008 között 9 százalékkal csökkent a házas fiatalok aránya, ami az utóbbi 4 évben újabb 3 százalékkal esett vissza. Így jelenleg a 15-29 éves korosztály csupán 10 százaléka él házasságban, s a fiatalokra már nem is jellemző ez az életforma, a többség élettársi kapcsolatban él' - fejtette ki tanulmányát ismertetve Domokos Tamás. A szociológus a magyarság öregedésére is rámutatott: míg 1980-ban 2,3 millió fiatal élt Magyarországon, 2012-re ez a szám 1,8 millióra csökkent. 2001 és 2012 között összesen 40 ezer fővel esett vissza az ifjúság létszáma - hangzott el az előadás során.

Pia, cigi, kötél

Biztatóbb híreket közölt a fiatalok kockázatvállalási szokásaival kapcsolatban Székely András, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének főmunkatársa. Beszámolójából kiderült, hogy 2008 és 2012 között 10 százalékkal nőtt a dohányzással nem is próbálkozó fiatalok aránya, és valamelyest csökkent a bevallott illegális droghasználat mértéke – ez talán betudható annak, hogy az új Btk. már nem csak a drogbirtoklást, de a fogyasztást is bünteti. A megkérdezett fiatalok 9 százaléka közölte, hogy fogyasztott már valamilyen tiltott szert életében. Az alkoholfogyasztással kapcsolatban Székely Andrástól megtudhattuk, hogy a Kutatópont által megkérdezett fiatalok több mint fele (55 százalék) egyszer sem vagy csak nagyon ritkán ivott 2011 folyamán; 31 százalékuk havonta, 13 százalékuk pedig hetente fogyaszt valamilyen szeszes italt - a rátán tehát van mit javítani.

Az öngyilkosságok kísérleti aránya elenyészőnek tűnhet a Magyar Ifjúság 2012 felmérés adatai szerint - a megkérdezettek 1 százaléka számolt be ilyen próbálkozásról, 2 százalékuk pedig többszöri kísérletről - az ügy azonban nem elhanyagolható, hisz az öngyilkosság második vezető halálokként szerepel a fiatalok körében. Fontos, hogy az ilyesmin gondolkodó fiatalok nagyobb figyelmet kapjanak, hiszen a környezet elutasító magatartása növeli a tényleges elkövetés veszélyét, az egyszeri sikertelen kísérlet pedig megnöveli a következő próbálkozás kockázatát is. A családon vagy baráti körön belüli öngyilkosság további rizikófaktort jelenthet - azonkívül, hogy életre szóló sebet ejt, rossz példát mutat a fiatalok számára - figyelmeztetett a Semmelweis Egyetem szakértője.