Az erdélyi származású díszlet- és jelmeztervező festőművész 2003-ban telepedett át Gyulára, s ma is aktívan fest, alkot.

Szatmári Ágnes nemcsak nevében szatmári, hiszen Szatmárnémetiben született 1932-ben – mondta Banner Zoltán, aki a megnyitón kiváló portréfestőnek nevezve az alkotónőt. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az érettségi tablójukra valamennyi osztálytársa portréját elkészítette annak idején. Majd 1950-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet festészeti karán végezte művészeti tanulmányait, olyan kiváló tanárai voltak, mint Abódi Nagy Béla és Miklóssy Gábor festőművészek.

A tárlatlátogató közönség érdeklődve hallgatta Banner Zoltán szavait

A főiskola elvégzése után nyugdíjazásáig a szatmárnémeti Városi Színház díszlettervezőjeként dolgozott és alkotott: mintegy 250 díszlet- és jelmezterv mellett színházi nyomtatványok, plakátok, műsorfüzetek százai őrzik keze munkáját. Festőművészként 1956-ban mutatkozott be egy máramarosi tartományi kiállításon.

– Nyolc éve költöztem Gyulára. Kijárok a Körös-partra, s jegyzetfüzetbe vázlatokat készítek. Majd újra- és újra kimegyek, ám az ember nem kapja kétszer ugyanazt a látványt, érzést… Mégis örömmel festem meg benyomásaimat, hisz a festészet éltet, ezt a tevékenységet tekintem célomnak még ma is – tudtuk meg az alkotóművésztől.

Szatmári Ágnes alkotásait a leegyszerűsített formák jellemzik, merész színvilággal társítva. Érdekli a táj, a csendélet és a portré. Kitűnő arcképfestő. Képein a Cézanne-i posztimpresszionizmus és a nagybányai iskola hatása, szellemisége tükröződik egyéni látásmódjával ötvözve. Tájképei gyakori visszatérő témája Szatmárnémeti, Máramaros, Kárpátalja, Gyergyó, az Alföld, a Körösök vidéke. A festészetet ma sem hagyta abba: aktivitása, tettrekészsége a mai napig is töretlen.

A tárlat megnyitón Borsi Rebeka, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hallgatója működött közre. Szatmári Ágnes kiállítását október 9-éig tekinthetik meg az érdeklődők.

Vándor Andrea