Ennél már csak az a mókásabb, ha valaki a saját anyósával szebb kapcsolatot ápol, mint a feleségével/férjével.

Az emberarcú nyolcvanas évek alkonyán, az egyik értelmiségi családba fejlődési rendellenességgel érkezett egy csöppség. A szülők még az első születésnapja előtt egy intézetbe adták a babát, aki ma sem sokkal nagyobb egy csecsemőnél. Azoknak a kerekesszékeseknek az árny- és napfényvilág közti táncát éli nap mint nap, akik figyelnek és reprodukálnak. Ő tájképeket fest. Néhány hónapja többedmagával tető alá hozott egy tárlatot. Majd a program végén valaki lehajolt hozzá, homlokon csókolta; mire a fiatal festő, egy Szia, Any’ci!-t küldött a kijárat felé siető nő után.

Sukkmarci